Kirándulás Szanda váránál
Sziasztok kedves olvasók!
Sok idő telt el az előző blogbejegyzésem óta, de mentségemre szóljon, hogy a vendégház körül nyáron-ősszel rengeteg teendő akadt, így kevesebb idő jutott a vidék felfedezésére. A koronavírus járvány terjedése az idei évet kicsit átalakította, így most igyekszünk kihasználni minden időnket arra, hogy a jó időben kiránduljunk, kertészkedjünk, alakítgassuk a vendégházat,illetve ötleteljünk, hogy jövő tavaszra milyen programokkal és újdonságokkal várjuk vendégeinket.
A hétvégén a napsütés meghozta kedvünket, hogy kimozduljunk, így úti célunknak Szanda várát választottuk. A várrom mindössze 45 kilométerre található a vendégházunktól, autóval kb. 50 perc alatt a kiindulóponthoz érkezhetünk. Kicsit félve indultunk neki a túrának, hiszen a legutóbbi alkalommal amikor Bérre látogattunk, hogy megcsodáljuk az andezitömlést, a kislányunk Mira már a túra elején megmakacsolta magát, így sajnos elég hamar haza kellett induljunk. A hétvégén emiatt sokkal felkészültebbek voltunk, azóta beszereztünk egy szuper túrahátizsákot, amiben kényelmesen elfér, ha megunja a sétát, illetve olyan útvonalat választottunk, ami nem túl hosszú viszont számunkra és Mira számára is érdekes lehet.
Az indulás előtt utánanéztünk, honnan érdemes megközelíteni a várromot, így mi kiindulópontnak a Dózsa György út végét választottuk Szandaváralján, ahol kényelmesen le lehet parkolni az autóval. A kék turistajelzésen haladva indul az út a várromhoz, útközben egy kis kitérővel a Mária forráshoz.
A túraútvonal első szakasza egy elkerített földterület mellett halad, ahonnan egyre távolodva csodálhatjuk Szandaváralját.
Kb. 1 kilométerre a kiindulási ponttól, a kék jelzés az erdőbe vezet minket, ahol a Mária forrás környezetének nyugalma és a csordogáló víz hangja egy kis pihenésre invitál minket. A forrás vize iható, a kegyhely körül elhelyezett padok lehetőséget biztosítanak arra, hogy mindenki a gondolataiban kalandozva élvezze a természet szépségeit. A forrástól továbbhaladva egy szélesebb szervizútra érünk, ahol az őszi köntösben pompázó erdő csendje és illata minden túrázó számára feltöltődés. A felfelé vezető úton arról beszélgetünk, hogy milyen állatok élnek az erdőben, illetve milyen szép lesz a kilátás ezzel is fenntartva Mira figyelmét, aki sokszor elismételgeti nekünk a Boribon kirándul című könyv néhány sorát, ezzel mosolyt csalva arcunkra.
Aztán egy elágazáshoz érünk, ahol egy jelzőtábla több útvonalat felkínál a túrázók számára, itt mi a várromhoz vezető úton folytatjuk sétánkat. A várhoz vezető utolsó szakasz, nagy kövekkel borított keskenyebb út, ami a nedves időnek köszönhetően kicsit csúszósabb volt és talán a túra legmeredekebb része is. A felkapaszkodás után már messziről lehet látni a várromot, ami a gyönyörű napsütésben még kíváncsibbá tesz minket, így gyorsítunk lépteinken. Felérve a várhoz csodás panoráma fogad minket, a tiszta időben tökéletesen látszik a dombos vidék szépsége, a környező gazdaságok épületei és a kicsiny faluk, amelyek egymástól messze terülnek el a szántóföldek és erdők szomszédságában. A várrom egyik sarkában leülünk és élvezzük a friss levegőt, a napsütést és a kilátást és a jól megérdemelt elemózsiánkat fogyasztjuk. Fél órás szusszanás után elindulunk lefelé. Több túrázóval is találkoztunk, sokan kutyával, gyerekkel vágtak neki a várrom felfedezésének.
A túraútvonal, amelyet választottunk oda-vissza 4,2 kilométer hosszú volt, kb. 2 órás program pihenőkkel együtt.
Nekünk ez tökéletes távolságnak, időtartamnak bizonyult egy három évessel, aki a túra 90%-át a túratáskában utazva élvezte:) A kocsihoz visszaérve észrevettük, hogy a Dózsa György utcában található Vásár fia kézműves bolt és faloda kinyitott a látogatók előtt. A hangulatos parasztház már az utcáról becsalogatja a kíváncsi szemeket, de sajnos mi most nem tudtunk bemenni, amit utólag nagyon bánok, mivel a facebook oldalukat elnézegetve csodás kézműves dolgokat csinálnak, illetve a büfében is sok finomság található. Megfogadtam, ha legközelebb arra járunk mindenképpen bemegyünk:)
